Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361
ja ez azt, hogy a’ halál nem veszi hi ötét a’ mennyei Atya kezéből - tudja - hogy a’ halálon túl is tart ennek birodalma, és igy hogy - mikor e’ földet elhagyja - t6ak egy tartományát hagyja el ezen fő Úrnak, és másikba megy által — ’s a’ t. / A' maghólt Keresztyénnek életben maradott szerelmesei. — A’ maga tulajdonát veszi viszsza tőlünk az Ur, mikor, valaki szerelmeseink kozzül meghal - vané hát okunk - békéte- lense'gre? -— nem veszi ekkor is aról le az ö gondját vané hát okunk a’ szomorúságra ? ’S SL t, Illyen - megnyugtató gondolatok’ és vigasztalások’forrása hát az Isteni gondviselésről való meggyőződés — Hanem - nagy is ám az ebből fojó kötelesség is'— Az Istennek tulajdoni vagyunk mi — Úgy hell hát magunkat mindenben viselnünk , mint ez a’ mi fő Urunk’ akaratja hivánja — ’s a’ t.fö néki kell élnünk - úgy fogunk ö néki meg is halni. — Alkalmaztatás. — Szomorú Felek! Imé előttetek van a’ vigasztalás’ kútfeje - merit- hettek ebből — ne vessétek ezt meg —> maga az Isten hja •— nyitotta ezt fel előttünk — mert ö tanitott meg ara - hogy tsak egy hajszál sem eshetik le fejünkről a’ Mennyei Atya akaratja nélkül - Ennek az Atyának rendelése hát az is, hogy ezen szomorú változás most tireátok került — Mi történt pedig ez által köztetek — a’ maga tulajdonát vette el tőletek — mitsoda nagy ok ez - a’ rnegnyu-
