Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

szerentse, a’ mely ötét másoktól - de gondo- latlanul, igy megkülömböztette - mikor mégsem gondolja - épen illyen vakul - megalázhatja - megfoszthatja - minden javaitól — Hát a’ ki úgy nézi a’ maga javait, mint a’ maga tulajdon - iparkodásának , faradozásainak megérdemlett gyümöltseit-lehet-é nyu. godtelmével- azoknak birtoka felöl ? Ha semmi erőtlenséget nem tapasztalna magában — ha soha semmiben megnem tsalatkozott volna - ha sok ollyan környülállásoktól nem függene is - még pedig tulajdon tapasztalása sze^ rent, azoknak megtartása- a’ mikről tudja , hogy - azok ntntsenek hatalmában. *— De vané illyen ember — bár leghatalmasabb - eszesebb ’s a’ t. legyen is — Ellenben a’ ki úgy nézi a' maga javait, mint az ö gondviselő Mennyei Attyának ajándékát — ’s a’ t. mitsoda nyugodt elmével élhet ezekkel! — mivel erős hizodalommal van a’ felöl - hogy - ugyan ez a’ mennyei Atya - mind addig meg is tartja ezeket az ö kezei között - mig tsak az ö igazi java kivánja ’s a’ t.

3. A szercntsétlen - az ellenkező állapotban lévő - a' szenvedd. — Hogy egy ember sem ment az ellenkező állapotoktól - azt a’ tapasztalás tanitja — így hozza ezt magával - a* földi dolgok’ változandósága , és az emberi elmének , ’s erőnek határos volta — Hol vesz már az ember ezekben vigasztalást - ? talám - ebből: nun tehetek róla - igy kellett lenni — épen e’ fáj a’ szivnek — , vagy talám ebből! A>zv