Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

- 64

Iái ollyan adósság, a’ mellyet - az eset ólta - minden embernek egyszer lekell fizetni. - Minden emberre kimondatott ama megmá- solhatatlan szententzia, .— Por vagy és porrá kell lenned — minden emberekre kihatott ez Rom. V. 12. szerént. •—Az indulatok, a’ hej- telen kivánságok által-—megmérgesitjük mint egy a’ mi vérünket - megerötlenitjük , megemésztjük az élet erőt — a’ tagok munkái elfogyasztják az erőket- úgy hogy egyszer ösz- ve roskad a’ test, és meghal —

2. Az álom, megnyugoszt a’ munkáikodásb m lett eltikkadásból, űjj erőt ád a' következő munkára. — így - megnyugosznak a’ kegyesek a’ koporsóban minden fáradságaiktól , és szenvedéseiktől — a’ testtől elvált lélek - a’ neki ki rendelt héjén foglalatoskodik ujjabb esmé- retek gyűjtésében - hogy majd a’ feltámadandó testei egyesülvén az örök élet’ boldogságaiba való részesülésre alkalmatos legyen —

3. Az ollyan ember aluszik tsendesen — a ki keresztyéni módon, mértékletesen él, és szorgalmatoson munkálkodik — a’ ki gonoszul él mérték- letlenkedik, hivalkodva_ tölti idejét - az egész éjjelenként hánykodik. •— így - a’ kegyes embernek lelke - a’ ki kötelességeiben hűséges volt a’ halál után - boldogságba megy : — a’ gonosz emberé pedig az ö gonosz életéhez képest — boldogtalan lesz ■—

4. Mikor olaszunk - elfelejtkezünk, minden bánatról, ét fájdalomról — a mit nappal - érzettünk