Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

aj Ezek hazugok, tsalárdok, es változó indulatúak. Hányszor nem egyez meg ezeknek szivek - az ö nyelvekkel - igen adakozók ezek addig, mig tsak szóban áll a’ segítség, de ha a’tselekedetre kerül a’ dolog, inár akkor igen könnyen és hamar hátra állanak — Nem ritka dolog az, a’ nap alatt, hogy a’ magát legjobb barátnak mutatott ember, egy legdühössebb ellenséggé vált; nem egyszer esett már a’ meg, hogy azt az embert, a’ kit valamelly Fejedelem’ jó kedve reggel magos póltzra felemelt; ugyan azt, épen ezen Fejedelem’kedvetlensége még azon estve a’ porig lealázott, ’s a’ t.

bj Ezek, gyakran, minden egyenes szi- vüségek, álhatatosságolí mellőtt is igen tehetetlenek : meglehet, hogy vagyon aka- ratjok a’ jóltételre , és a’ segedelemre , de nintsen erejek. — Az ö gyermekeit leg forróbb indulattal szerető édes Atya gyermeke is - megbetegszik és meg is hal-a’ leg iga- zább szivü barátnak is szeme láttára süllyed a’ veszedelem örvényébe gyakran - egy ol- lyan - a’ ki nem tette magát érdemetlenné a’ segedelemre: hányszor kell - a’ földNagy- gyainak, a’ hozzájok fojamodókat minden vigasztalás nélkül elölök elbotsátani, azért, mivel tehetetlenek , annak , a’ mit amazok kivannak, telly esítésére ? — Adjuk ezekhez , ihég azt is hogy

c) Ezek mulandók, és halandók, — Ezért mondja Szent Dávid a’ CXLVI. $ólt< 3, 4*

4