Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

tassünk meg azzal - hogyne tsak ollyan kin- tset igyekezzünk gyűjteni magunknak, a’ mi legtovább - mindöszve is tsak a’ koporsóig késér — hanem kiváltképen ollyat - a’ mi ezen túl is a’ miénk marad.

Ha - ezek által bizony ítjuk itt. meg - a'mi Mennyei Polgárságunkat; úgy biztathatjuk azzal magunkat — hogy a’ mi földi életünknek vége, lészen a’ boldog örök életnek kezdete.

Alkalmaztatás. — Szomorú Felek! Hogy ezen — megholt Keresztyén Férjfi (Aszszony) a’ földi dolgokkal is atyafiságban volt — most közelebb - láthatjátok abból, hogy a’ több földi dolgokkal köz múlandóság’ törvénye alól ö sem volt kivétetve. Megvallom - K.! hogy ha ezzel vége volna ö reá nézve mindennek ; méltó okotok volna a’szomorkodásra — mert illyen Atyától (Anyától, Házastárstól - Atyafitól - jó Baráttól) megválni egy valódi keserves dolog. — Hanem - meghallottátok, hogy valamint - minden kegyes ember, úgy ö is egyszersmind mennyei Polgár is volt. —- Ennek meggondolása , kivált ha ezen mennyei Polgársághoz illendöképen viselte magát, letörülheti a’ ti méltó könnyeiteket, meggyógyithatja megsebesedett sziveteket. - Magatokon áll K. hogy ötét ismét feltaláljátok. — Eljö rátok nézve is - az a’ nagy változás - mikor - nektek is le keli tennetek a’ halandóság’ adóját — viseljétek addig úgy magatokat, mint illik mennyei Polgárokhoz , úgy majd akkor - ismét meglátjátok ötét —