Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

tzifrább ruhák is -— megavulnak, a’legpompásabb paloták is - azon szempillantástól fogva - a’ mellyen elkészülnek, a’ romláshoz közelitnek. Hol vágynak azok a’ régi hires várasok, a’ mellyekről még ma is bámulva emlékeznek a’ Históriák? Még a’ hejskre is alig lehet már ma rá akadni. — Nem is tsu- da — mert miből vétettek mind ezek , miből vétetett és vétetik, a’ roppant városok’ és magos paloták’ épitésere a’ matéria? Abból a’ földből, a’ melyről magáról is - igy énekel Szent Dávid a’ CII, ’Sóit. 27. v. az egek és a fáid elvesznek \ mind etek, mint a ruha megavulnak, mint az öltözetet elváltoztatod azokat, és elváltoznak. —• Nem igy van a’ lélekre nézve a’ dolog. *— Nintsen ezen - semmi hatalma — sem az időnek , sem akarmely egyéb erőszaknak. Nem tud ez semmit sem a’ változásról , sem pedig a’ múlandóságról : még • akkor is megmarad ez - mikor a’ test - a’ mellyel egybe volt itt köttetve , meghal és a’ por közzé elegyedik; megtér ez akkor az Istenhez - a’ ki adta volt azt.

Mind ezek mitsoda tsalhatatlan -tanúbizonyságok ara , hogy az ember , ha egy részről a’ földi dolgokkal is atyafiságban van, de más részről — mennyei polgár is. •— Maga a’ Teremtő adta az embernek ezen privilégiumot - nemes levelet; - semmi szövevényes prokátori okoskodás megnem hamisíthatja , megnem másolhatja ezt.