Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

az Örökéletnek beszédét ’s a’ t. — De ez is tsak az ollyan emberre nézve boldogság', a* ki minden áldásokban eszébe veszi és meg- esmeri a’ Mennyei Atya jóltévö ujjait 's a’t.

c) Akkor vagyunk kiváltképen az Istennel, midőn ö róla gondolkodunk, az ő tö- kéllettességeiröl, és munkáiról elmélkedünk, mikor az Imádságban, és más vallásos gyakorlásokban foglalatoskodunk Nagy boldogság ez az Isten Igaz Tisztelőire nézve — XLIl» 'Solt. 3, és a’ LXXXIV: *Solt. 23. versei sie* rent.

Mindezeket itt e* földön gyakran elfelejtetik velünk, a’ testiség, az emberek, az ellenkező történetek, a’ földi szükséges foglalatosságok — Mitsoda nagy jó hát az hogy

§. II. A’ mi földi életünk* elmúlása utánn is mindenkor az Istennel leszünk.

Hogy ezt nem tulajdonképen kell érte* nünk —nyilván megmondatik 1. Tim. Xl\ 16. ,, Ai Isten lakozik hotiá mehetetlen világosság- ban, kit senki az emberek köizül nem látott, sem láthat.

Az 6 munkái lesznek azok, a* mellyek közt fogunk akkor is forgani — ezeket fogjuk ott hejesebben és világossabban által- látni; nem fog akkor kedvetlen állapot, a* mi boldogságunk közzé elegyedni — nem unatkozunk meg az Istenről való gondolkodásban — és ezeket reményli a2 okos Keresztyén , mikor halála utánn az Istennel le- jendö tétellel biztatja magát.

4 *