Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

kódunk, felettébb nem búslakodunk, tudván hogy ezeket, a’ minket szerető édes Atya* kezei igazgatják. — Ennek tudása oszlatja el azt a’ sűrű homájt is, a5 mellyet a’ mi kedvetlen történeteink, a’ nyomoruságink vonhatnának ottan ottan életünk Ösvényére; tudván, hogy épen ezek által készítetünk ama ditsösségre, a’ mely nekünk majd egyszer megjelenik.

Szomorú, megvaljuk óh mi életünk Ura! a’ mi testes természetünkre nézve az a’ szem- pillantás, melyben a’ mi testünknek és lelkűnknek , ezen két egymást oly belsoképen szerető barátoknak egymástól elkelletik válni : de ezt a’ szomorú tekintetet is megvidá- mithatja annak meggondolása, hogy ekkor is nem veszi le, mi rólunk a’ mi Mennyei Atyánk az ö kezeit; sőt inkább ezen szomorúnak tettzö változáson keresztül késér által ama tokélletesebb életbe, mellyben őtet, színről színre megfogják látni, melyben felnyílnak előttünk azok az Isteni titkok, mel- lyeket itten gyakran megnémulva kellett imádnunk

Erősitsdmeg Te magad óh Isten! mi bennünk ezt a’ hitet; építsd Szent lelked által oly erős fundamentomon, mellyet semmi viszontagság, semmi nyomorúság, még az a’ halál is meg ne tántoríthasson; hogy igy a* mi egész életünket nyugodt szívvel által élvén, majd a’ mi utólsó szempillantásunkban