Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

US és épen ezeken az okokon , - az Isteni küldő szózatnak ’s a’ t. — Akárhol van az ember, mindenütt, az Isten Országában, az Isteni gondviselés’ vigyázása alatt van. — A’ földi fejedelmek’ országainak —• határok van, - a’ mellyen kívül az ö hatalmok nem terjed ’s a’ t. Nem igy van itt a’ dolog 's a’ t.

3. Nem tsalódott meg Ábrahóm, reménysége’* * ben — mert ámbár voltak háborgatoi a’mint

az ö élete leírásából látni lehet; de vóltak jó akaróis, a’ minek bizonysága tsak az is hogy midőn kedves házas társa - meghalása alkalmatosságával, famíliái temető héjét kért az Idegenektől; •— illyen szives választ nyert a’ 6. v. szerént: Halgasdmeg a’ mi beszédünket jó Uram! Istentől való fejedelem vagy mi- kölőttünk, a' mi temető bejeink közül a mely legtisztességesebb , abban temesdel a te halottadat, senki mi közzülünk - meg nem tiltja az ő temető he* jét. — Ma sem tsalódik meg fez a’reménység, a’ mely az embert születte földéből az idegenek közéé késéri. —* Mertha vágynak ol- lyanok, a’ kik kivált az idegenek eránt em-> tertelenek, szeretetlenek ’s a’ t. — de nin- tsen ollyan része tsak ugyan a’ földnek , a’ melyről egészen kifogyott vólna a' Szent, és a* Jóltévö 's a’ t.

4. Azért nem tsalódott pedig meg Abrahám, a' maga reménységében, mert álhatatos maradt at Isten eránt való engedelmességben ; — úgy viselte minden kornyül állásaiban magát, a’mint az azokból fojó kötelességek kívánták. Ma ii