Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

2o6

Osztán — nem adotté az Isten az embernek ara tehettség'et, hogy ezek ellen magát védelmezze. •— Ere való egyre az okosság.

Azt ne mond ember! A’ kis gyermekek még ere alkalmatlanok. •— Mert erői is gondoskodott az Isten. — Adott az Isten a’ Szüléknek alkalmatosságot. — Adott ezekbe gyermekeik eránt, rnegfojthatatlan szerete- tet, — a’ mi kedvessé teszi az azokra való vigyázás’ szükséges kötelességét. —

Mindezek— ara mutatnak, hogy az Isteni böltsességben , ezeknek elgondolására, tsak az ollyan ember akadhat fel, a’ki vagy nem tud - hejesen'gondolkodni , vagy pedig ha tud, nem akarta az igazságotmegesmer- ni. —-Tartóztasd meg szádat még akkorié a’panaszolkodástól, mikor, magadon, vagy Házadnépe közt, ’s javaidban tapasztalod «zeknek kárt tévő voltokat. Keresd fel inkább magadban az okot. — Meglehet hogy a’ te vigyázatlanságod az oka a’ veszedelemnek. Vané hát jussod az Isten’ utaiban való akadékoskodásra? vagy ha a’ te erőd, a’ te okosságod elégtelen volt az eltávoztatásra , úgy is elegendő okod van a’ megnyugovás- ra, az eddig mondattak szerént. — Mert ezekből megtanulhatod, hogy az egészszért gyakran kell, kötelesség szerént is áldozatokat tenni, - szenvedni ’s a’ t.

Alkalmaztatás. Megszomorodott Szülék! Megtalálhatjátok ti is az eddig mondatfákban azt, a’ mi, ezen - mostani szomorúval-