Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

ni; igen könnyű megmutatni. — Ere a’meggyőződésre egy egy fontosabb próba okot me? tsak gondolni sem lehet. — Mert - feltévén , hogy van Isten - hogy ez az Isten az adója minden életnek; nem kellé szükségesképen felvennünk , ha az Istennek tökélletes- ségeiben elakarunk igazodni, a’ halál után következő életet — valamikor egy születésétől fogva való nyomorékot látunk , és azt meggondoljuk. — Néni igy kellé gondolkodnunk: Ezt a’ nyomorultat is — az az Isten teremtette, a’ ki miket; - Mindenbizonnyal ebben is egybe volt köttetve a’ mindenhatósággal , a’ véghetetlen böltsesség és szeretet: azonban - látom, hogy ámbár e' körül- is megvagynak az életnek, a’ természetnek, és a’ kegyelemnek javai, még is ezekből részt nem vehet. — Kell, Lizony - kell lenni , egy más életnek , a’ melyben semmivé tétetnek azok az akadájok, a’ mellyek ere nézve ellent állottak — ’s a’ t. Nem egész rendeltetése hát ez a’ földi élet az embernek. •— Kern azokra kell hát ezekben néznünk , azt mondja az Apostol 1. Kór. IV: ig. a' mellyek láttatnak, hanem a’ melly ek nem láttatnak ; mert a mellyek lát- tatnak idő szerént valók - de a' mellyek nem láttatnak , örökké valók.

Imé K! illyen keresztyéni szemekkel hell néznünk- az ollyan nyomorultakat; - a’ kik születésektől fogva nyomorékok! — igy jő a’ keserűből édes, igy változik a’ setóttség világossággá!