Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

ezekben, míg a’ földön el a* Jesus Krisztustól. A’ legjobb ember is rest gyakran azoknak tselekedésében, mellyek itt reá vágynak bízatva; tsak azért tselekszik meg gyakran, valamit, mert hasznot vár abból, nem pedig azért, mert kötelessége, mert az Isten akaratja kívánja azt; innét letesz ö gyakran még megesmert kötelessége végrehajtásáról is, ha látja hogy abból kára következhetnék, ha látja, hogy az által az embereket megsértené — a’ Jó embert is gyakran megtántorítja itt a’könnyűségnek szeretete ; kész akkor másoknak szolgálni, mikor az magának kevésbe, vagy semmibe sem kerül, de nehezebben adja ere akkor magát, mikor azért valami nagy áldozatot kellene tenni. Hát az ö jóltévöségét , melly keskeny határok közzé szorítják gyakran a’ külső tekintetek ? s’ a. t.

Mind ezek a’ fogyatkozások elmaradnak a’ halálban az igaz Keresztyénektől ■— elszakadnak ekkor azok a’ kötelek; mellyek őket a’ testhez, a’ földhöz és az emberekhez kötötték , megszűnnek azok a’ függések , a’ mel- lyekben ezekkel vóltak; hasonlók lesznek akkor a’ Krisztushoz a’ Mennyei Atya akaratja cránt való hűségben. Mitsoda nagy nyereség ez! mert ezt követi a’boldogságban való hasonlatosság is.

Minden alkalmatlanságok - mellyek a’Jé- sus Krisztuson itt e’ földön öszve-tsoportoz- tak, minden ellenséges indulatok, a’ mel- lyekkel ő ellene a a ö ellenség! dukösködtek,