Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

re, némellyek, meglehet, a’ halálra vitet* nek. — így az emberek is nem egy forxia ál­lapotra mennek, mikor meghalnak; nemel- lyek az igazak halálával halnak meg , és ezek az örök boldogságba, az örök életre mennek által; mások pedig a’ gonoszok’ halálával halnak meg, és ezek, az örök boldogtalan­ságba, az Örök halálba merülnek, ’s a’ t. Imé K ! látjátok mennyiben van igazsá­gok azoknak, a’ kik azéletet, a’ tömlötzhöz hasonlitják; egyszersmind azt is által láthat­játok ezekből, hogy bár ha sokban hasonló- is a’ mi életünk , a’ tömlötzhöz , mindazál- tal, nem keli ezt megutálnunk , nem kell eb­ből még akkor is rendeletien akaratunk sze­rént kimennünk, mikor ezen hasonlatosság erejét keservesen érezzük ; megkell akkor is érnünk azzal , hogy annak, a’ki minket ide kiállított, igy könyörögjünk: Szabadíts ki V a' t. Alkalmaztatás. Szomorú Felek ! - Régtől fogva szenvedte ezen már most megnyugo­dott keresztyén férjfi. ( aszszony ) az emberi élettel gyakran egybeköttetett nyomorúsá­got. — Régtől fogva úgy volt ő itt, mint töm- lötzhen. — Nem tselekedhette azt, a’ mit sze­retett volna tselekedni, nem munkálkodha- tott’s a’t. Nem élhetett azzal, a’mivel óhaj­tott •— még a’ mások vidámsága is terhére lehetett néki ’s a’ t. Elhiszem , sokszor kö- nyorgött igy ; Szabadíts ki az én lelkemet a' töm- lőtzbőL — Imé ha mint későre is , de minden

Next

/
Thumbnails
Contents