Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

Szolgása volt t. i. Idvezitönknelí az, hogy mikor valamit Tanítvány inak értésekre akart adni, nem elégedett azzal meg , hogy elmondotta azt azok előtt, hanem valami példában is megmutatta. — Itt is épen ezen szokása szerént tselekeszik. •—■ Az alázatosság’ az, a’ mire őket megakarja tanítani — ezért igazitja azokat a’ kis gyermekekhez. — A’ ' Szüléknek is szólt ez. — Haljátok hát meg —•

Mit tanulhatnak a’ Szülék, az ö nevelesek alatt lévő gyermekektől; a’ mi akkor is megnyugtatásokra szolgálhat, midőn ezektől a’ halál által jókor megfosztatnak. Hlyen

i. A’Ha'ladatosja'g.'— Vagy a’ jóltévök eránt való igaz és szin mutatás nélkül való szeretet. — A’ miilyen ritka ez a’ virtus a’ megnevelkedett emberek közt; épen ollyan szükséges ez. —* Ritka ez , — a’ mint a’ tapasztalás tanítja. Tiz bélpokiosokat gyógyít meg édes Idvezitőnk Luk XPII, és alig válik köz- zülök egy, a’ ki megköszöni. — Ezért pana- szolkodik hajdan az Isten a’ ’Sidó nép ellen Esa. 1:3. Az ökör esmerj. az Ő lírát, és a’ szamár az ö Urának jászlát.', az Izráel pedig nem cs- meri az ö Urát, az én népem nem veszi eszébe magát. — Ma is úgy van ez. — Mivel fizetnek sok tehetős gyermekek elnyomorodott meg- élemedett Szüléiknek ? Háládatlansággal. — Mi a’ jutalmok sok hűséges, hasznos Tanítóknak ? A’ háládatlanság. — Nem igy van ez , a’ még einem fajult ártatlan tsetsemök- ben. ~ Azokra nevetnek ezek - a’ kik ö kö—• 161 —

lt