Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

Hányszor tévesztik itt el a’ dolgot a’ halandók ? hányszor választanak - a’ jó tzéloknak elérésére, ollyan eszközöket, - a’ mellyek által - azoktól - még meszszebb taszitatnak , mint voltak az előtt? ’s a’ t. — Nem igy az Isten ’s a’ t.

De épen igy méltó az Isten — a’ ditsoi» tésre, a’ tiszteletre akkor is, midőn, valami kedvetlen állapot érdekel bennünket —> nevezetesen midőn valamely Szerelmesünket a’ halál által , tőlünk elveszi. — Mert

1. Ha Király O. — Úgy mind mi, - mind pedig a’ megholtak az ö jobbágyi vagyunk. Van a’ Királynak tsak a’ földön is ara jussa, hogy az ő alatta valóit a* szerént alkalmaztassa a’ hivatalokra, a’ mint kinek kinek készségei kívánják; van ara jussa , hogy azokat egy hivatalból másba tegye, egy héjról másikra küldje ’s a’ t. — és ezen , azok kötelesek megnyugodni. — Sokkal inkább megkell hát nyugodnunk , midőn az Isten valakit közziilünk kiszó Ili t; ez által, más munkálkodás’hejére tesz által, mivel - az Isten tsalhatatlanul - esmeri minden teremtéseinek erőit és tehettségeit; a’ miben a’ földi legböltsebb fejedelmek is gyakran hibáznak ’s a’ t.

2. Ha örökké való Király; — Tehát - épen úgy kiterjed az ö igazgatása - urasága a’ megholtokra is, — mint az élőkre: nem úgy mint a' földi fejedelmeké; a’ kiknek hatal-