Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

136 —

keik, számosán felnevelkednek, - az övék alig mutatják meg magokat, azonnal eltűnnek az élökközzül.— Mindezeknek azt mondja az Isten a’ Letzkében; Avagy nem szabadé

s a’ t.

Nézzük ezen értelem szerént - úgy a’ gyermekeket, mint az Istennek tulajdonit.

1. Semmivel sem bírunk ollyannnl, a' mit nem az Istentől vettünk válna - Jak. /: 17* Minden jó adomány , ás minden tökélletes ajándék onnét félj ül vagyon, melly leszáll a' Világosságoknak At- tyától. A’ test’ és a’ lélek’ erői, •— azok ar készségek , és alkalmatosságok, mellyekkel bírunk a’ munkálkodásra— minden más földi jók. — A’ munka, a* szolgalmatosság ugyan a’mi részünkről eimulhatajilanul szükségesek; ha azokra szert akarunk tenni; de az Istene itt is a’ legtöbb ’s a’t, úgy hogy azt mondhatjuk mindezekre nézve; Az Is- tennek Sáfárt vagyunk. —

2. Ä mi gyermekeink is az Istennek tulajdoni. —• Az Isten adta azoknak is a’ léteit és az életet. — Valamint mind azokat a’ kellemetességeket is , a’ mellyekkel azok nékünk örö möt okoznak , minémü az ö nyájos ábrázat- jok , eleven tekintetek, virgontz magokvi- seletek ée.— Lelkeknek jeles tehettségeik. —- Itt is sokat tehetünk magunk is, kell is tennünk. — Sok függ itt - attól, miképen gon- goskodunk körültök , miképen bánunk velek, miképen szoktatjuk azokat ’s a’ t. —• mindaz- áltai - így is az Isten’ munkája ez - Nekünk