Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

Itor is a’ Szabaditó? Az Ur - a' kié ei Szóba- ditáj.

5. Az Öregségben is igy van ez. — Itt már

azt gondolnánk —• elérte az ember a’ tsendes révpartot. — Oh de hogy: tsak közel van ahoz — Hányszor megesik pedig az , hogy a’ Hajós akkor lesz a’ dühös szelek áldozatjává, mikor már-nem meszsze van a’ kikötő héjtól? ’s a’ t. így van az öregségre nézve is a’ dolog * mitsoda gyámoltalanságra maradnak sok öregek? Egy szerentsétlen eset semmivé teszi azokat a’jókat, a’ mellyeket addig kerestek, mig - jó erejében voltak. Sok öregnek - minden gyermekei elhalnak, — vagy ha élnek is, — de háládatlanok —• ’s a’t. mégis sok illyen öregek is életekkel megeléged- .ve szállanak a’ koporsóba •— Itt is az Űré a' Szabaditás.

6. Az élet különös időrészeivel együtt járó veszedelmeken kívül vágynak más közönségesek is — minémüek az idő forgásaiból, az éltető dolgok kárt tévő erejekböl ’s a’ t. következők — Itt is az Űré a' Szabaditás.

Nem kell hát senkinek fellátni — *s a’t. De Kéttségbe sem kell esni —

Nem keHa’ haláltól - félni: —-sem pedig Megholt, szerelmeseinken mód nélkül bánkódni •— mert kivált ekkor lesz meg az Ur’ tökélletes Szabaditása

Alkalmaztatás. ( kis gyermek felett) Megbi- 7.onyitotta - szomorú Szülék ! az Ur azt hogy %z övé a’ Szabaditás, ezen ti megholt kis