Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

gát ditsérteti meg az Evangeliomi Gardával, a’ ki a’ reá bízatott kevéssel jól gazdálkodott, és ezért ígértet ugyan annak többet. — Sőt a’ jövendő élet boldogságait is ugyan ezen részbenn - a’ jelenvaló életbenn kiosztogatott jótéteményekhez méri— a’ mire, a’ mint tudjuk szorgalmatos munkálkodás kívántatik.

Minden nap meghalni - tehát, vagy mindenkor készen lenni az halálra épen nem teszi - a’ földi hivatalos dolgokkal való nem goldo- lást. — Mit tesz hát ?

Minden készületnek - annak a’ dolognak tulajdonságaihoz kell alkalmaztatva lenni - a’ mellyhez készülünk; ezek magok tanit- nak tehát meg a’ készület mivóltára. E’ szerént - tudhatjuk meg legjobban, mitsodás- nak kell* lenni - a’ mi halálra való készületünknek, ha azt gondolóra veszszük: mitsoda változás esik ekkor rajtunk.

Ez a’ változás ebbenn áll.

1. Elhagyjuk - a’ mi Házunk népét - házas társunkat, gyermekeinket - készen vagyunk tehát a’ halálra , ha mig nappalunk van, úgy munkálkodunk, hogy ezeknek, el- hunyásunk utánn is jól legyen dolgok.

2. Elhagyjuk jó barátinkat, a’ kiktől sok jókat vettünk, a’ kiknek tehát sokkal tartozunk - ne vigyük hát el magunkal az'adósságot.

3. Elhagyjuk a’ polgári társaságot , a’ mellytöl - veszünk, Isten utánn minden ol- lyan jókat, a’ mellyek mind Lelkünk’, mind testünk’ életére szükségetek; ennek is tehát míg élünk, ne legyünk haszontalan tagjai.