Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

nem azt, legfeketébb színekkel is festegeti. — Úgy tetszik e’ szerént, mintha most is látnák, miképen hányák vetik magokat, mitsoda keserves szemekkel néztek, mitsoda esdeklö- módon tartották fel kiskeziket, mintha - a’ segedelmet kérték volna; mintha látnák, mint hagyja el azokat lassan lassan az erő j mint veri ki a’ halálos verejtek - mint igyekezik végső butsuzó szavokat kigagyogni, miképen hunyódik bé szemek, mint emelkedik fel még egyszer gyenge mejjek , és mint száll örökösön viszsza — mint •— hervad el, mint sárgul el - az ortza gyenge pirossága *s a’ t. ■— valóban K ! igen szomorú Kép ez ! nem tsuda hogy könnyek áradnak ere ’sa’t. Hanem — letörölheti ezen könnyeket, meg- enyhitheti a’ bánatot annak meggondolása l. Az a' szenvedés , a mit a* haldokló, utolsó szempillantásibnn kiáll, ingyen sints oly keserves magára a' haldoklóra nézve, mint azokra nézve, a’ kik körülte vágynak; minthogy többnyire, megszűnnek azok illyenkor már magokra esz- mélni , kivált a’ kis gyermekekre nézve igaz ez - mivel ezek sem az elmúlttal nem tudják öszveha5onlitani - jelenvaló állapotjokat, sem pedig a’ jövendőkről való gondolkodással, nem epesztik magokat — mint a’ meglett emberek — a’ kiknek illyenkori szenvedéseiket főképpen ezek okozzák— Nem foglalta el - még a’ kisded’ elméjét, --valamely földi - szépség* gyönyörűsége, a’ mitől sajnálna megválni — nem siránkoznak még ö körülte ollyan gyámol-