Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361
— »15 gasztalhatja — Meg is van ez, mert ekkor nem hagyja kivált el ötét az Isten - ha igazán könyörög Dáviddal — Az én végség — Haljátok hát meg, miképen ditsöiti meg magát az Isteni mindenhatóság - az öregség’ erőtlenségeiben-s mitsoda dolgokban tette le ennek számára a’ vigasztalásokat! 1. Az öreg embernek erői megfogyatkoznak z de egyszersmind megerötlenülnek benne az indulatok , a' rendeletien kívánságok is. A’ szivnek tsendessége hát kipótolja ennek azt, a’ mit amaz által elvesztett. Nem talál az igaz, ez, azokban gyönyörűséget, a’ mellyek oly szépeknek tettzettek ifjúságában ; de megvan a’ léleknek egyenes gondolkodása , a' mely szükséges ara, hogy valaki a’ halált nyugodt lélekkelvárja, meggyengültek azok a’kötelek, mellyek ötét e’ világhoz kötötték, nem nagy fájdalommal esik ezeknek elszakadások _igaz indulatból szóll ez igy : Kívánok elköltözni, és a' Kristussal lenni, mert az mindennél jobb. <2. Igen nagy vigasztalására van a’kegyes öregnek az, hogy az ő ktgyes életére örömmel, tekinthet viszsza. Oh mitsoda - édes érzéseket érezhet ö magában; midőn mintegy a’ koporsó szélén megálván, még egyszer viszsza néz az ö haszonnal eltöltött hoszszu életére, 's igy szóll magában —: Imé most mindjárt elhagyom e’földet, a’ mellyen ennyi ’s en nyi esztendőket töltöttem el — A’ te ajándékod volt ez — mennyei Atyám ! Imé készen vagyok ezt néked viszsza adni, mart az én 8 *
