Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361
Meghoszszabitja — utóljáraa’ Kegyes ember a’ maga életét •. annyiban is, ■— a’mennyiben ez — altkor is, mikor teste meghal, nem szünikmeg élni , az az, boldog lenni — a’ mire egyedül az illy-en tarthat számot —- mert a’ kegyességnek Ígéri az Isten — az id- vqsség’ jutalmát — Vegyétek K! mind ezekből eszetekbe — mitsoda jól gondolkozott a’ Fő Törvény adó az által az emberekről , hogy ezeknek Törvényt adott. — Nem magára, nem a’ maga hasznára nézett ez — ezeknek adásában ; hanem az emberekére. — Ne irtózzatok hát ezektől —» Ha az ezekeránt való hűség - magatoknak néni használna is , úgy is kötelesség- tek volna az; —■ mert kinek a’ törvényei ezek ? annak az Istennek Törvényei - a’ kitől vettetek mindent ’s a’ t. most pedig, midőn látjátok hogy ezekben a’ ti boldogságtok, javatok van letétetve, óh mitsoda háládat- lanság, gondolatlanság volna tőletek, ha ezekre nem vigyáznátok ’s a’ t.! Alkalmaztatás. Minden bizonnyal esmer- ni kellett ezen jó vénségben megholt Keresztyén Férjfinak (Aszszonynak) az élet’ meg- hoszszabitására való ezen nagy mesterséget; azért nyúlt az ő élete ily hosszan — azért lehet - a’ felöl is reménységtek , hogy az ö hoszszas vetésének - boldog örökké való aratását most már elkezdette - Tudom nem is bánkódtok az ö illyen boldog halálán — mert magatok - láttátok — hogy ö már egy meg-
