Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

Ä’ Homiliáról.

91

hadon gondolkodik a’ felett a’ Propositio felett, mellyet ó magának a’ Textusból kivett.

2) Vagy ' fzorossan k'öti magút a’ lanítá a’ Textushoz, mint a’ Predikátzió fundamentomá- hoz, és az abban lévő igazságokat, sokfzor a’ Textus nehezebb fzavait-is rendbe megmagyarázza , — a’ Textusban lévó Intéseket Yigafz- talásokat, vagy a’ megmagyarázott Igékből kihúzott, Practika igazságokat alkalmaztatja a’ Hallgatókra. — Mikor igy bánik a’ Tanító a’ Textussal, az olly Predikátziót nevezik: Ana- lytika Predikátziónak, Hcmilianak , Concio Tex- tuálisnak.

I. A’ HOMILIÁRÓL

VAGY

AZ ANALYTIKA PREDIKÁTZIÓKÓL.

LVI.

Hányféle mo'dot fzoktak tartani a’ Hotnilia írásában.

A’ Homilia írásában kétféle módot fzoktak követni:

I. Sokan tsak Versről Versre menvén magyarázzák a’ Textust, és minden Vers végén megtefzik az Alkalmaztatást. Illy módot követtek a’ régi Atyák, valamint a' Reformátorok, és sok ideig az ő követőik-is, mivel a’ Bibliát akarták Hallgatóikkal még értetni , ’s az ö Felekezetek tudománnyá igaz voltát, a’ Bibliából megmutatni, és másokat megtzáfolni. De el sem lehet kerülni ezt a’ Menést azokban a’ Textusokban, mellyekben sokféle Matériák vágynak , mivel a’ sok külömbbkülömbbféle Matériákat, egy Propositio alávenni nem lehet, p.o. Gál. 5: 22. Ezt neveztek a’ Régiek: Explicatio Verbális.

II. Má-