Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

76

A’ Predikátziő' Matériájáról.

XL. %.

Alkalmaztatása ezen Reguláknak a' Dogmákra*

Ezek fzerént a’ Regulák fzerént, mikor a’ Prédikátor befzél p. o.

1) Az Istenről, és az o tokélleiességeirÓl; akkor ne azt fefzegesse , hogy mi az Isten magában , ás belsőképpen ? hanem hogy mitsoda az mi reánk nézve, és az ő esméretének léteiének mitsoda Relatiója van a’ mi virtusainkra ’s boldogságunkra. Adja úgy elő az Istent, mint Atyánkat, Törvényadónkat, Megtartónkat, mint változhatatlant a’ fzeretetben, nem pedig mint tsak változhatatlant, — mint jelenvaló fzemle- löjét a’ mi tselekedeteinknek, nem pedig, hogy miképpen van ő mindenütt jelen. így fzerez a’ Prédikátor Hallgatóiban, fzeretetet, bizodalmát, engedelmességet, és egyébb kegyes érzéseket az Isten eránt.

2) Ha a’ Sz. Háromságról tanít, tanítsa azt olly egygyűgyűen, mint a* Sz. írásban van, nem pedig mint némelly Theologusok" Systé- máiból tanulta. Ne kurkáfzTza a' módját azon fzoros öfzveköttetésnek , hanem azon jótéteményeket befzélje-el, mellyekért háládatossággal tartozunk az Atyának , és a’ Fiúnak J és a’ Sz. Lélek egy Istennek.

3) Ha a’ .fésűsről kefzéll, nem azt kell megmutatni , hogy ő az igaz Messiás ; mert azt mindnyájan hifzfzük. A’ ’Sidóknak kellett ezt megmutogatni : a’ Kerefztyéneknek pedig azt kell elöbefzéllni, hogy mi haCzna van annak, hogy a’ Jésus a’ Messiás. — Nem arról kell továbbá tanítani, hogy a’ Jésus’ Isteni és emberi terméfzete , hogy tefz egy Személyt? hogy nem zavarodik az öfzve ? miképpen egygyesűl ő az Atyával, és a’ Szv Lélekkel? ezek örökké való titkok maradnak mi reánk nézve. — Be- fzélljen hát a’ Jésusnak Isteni tetteiről, jótéte-