Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

dik az Ó Tanítójok. De Erkőltstélenségre-is ád az illy Predikátzió alkalmatosságot; mivel ebből tanulják meg a’ Hallgatók, hogy miképpen kell Türelmetlennek lenni a’ más Valláson lévő ember eránt. — Hogy kell azt gyiiloini, — motskolni , — és kárhozatra-is ítélni , a’ ki azt nem hifzi, a’ mit ok. Utoljára, az illy Prediká- tziókban még az a’ kár-is van , hogy kétségbe és tévelygésbe vifzik a’ Hallgatót; mert az Ellenkezők’ ellenvetéseit megfogja a' Hallgató, mint a’ Tanításnak egy réfzét, és mint még előtte hallatlan dolgot; és meglehet, hogy a’ reá való felelettel nem elégfzik-meg, — vagy meg nem értette azt, — vagy akkor éppen reá sem hallgatott a’ Tanítóra , mikor az ellenvetésre felelt, — ’s igy a’ nehézség, és a’ kételkedés megmarad a’ Hallgató fejében, a’ melly ha ott lett volna-is , kikellett volna verni. Ekképpen mikor másokat a’ jó útra akar vifzfzahozni a’ polemizáló Tanító , a’ maga Hallgatóit akkor vezeti a’ tévelygők útjára. Az illyen vefzeke- dő Predikátziók okozták, hogy anny ira növekedtek a’Naturálisták ; mert olíy Prediltátziókat mondtak sokan, mellyekben a’ Naturálismus ellen menydörögvén, bévették az élesebb el- méjuek a’ Naturálismust. Innen jobb volna tsak magát a’ Naturálisták Principiomival ellenkező Keréfztyén Vallásbeli igazságot fun- damentomosan előadni, és arról meggyőzni a’ Hallgatókat, mint olly erőtelen disputatziókat tartani, a’ mellyekben a’ Tanítóknak alkalmatlanságok miatt többnyire a’ Kerefztyén Vallás igaz ügye véfz-el. Ezért inti Sz. Pál a’ Lelki Tanítókat 2; Tim. 2 : 14. Ezekre emlékeztess mindeneket , ho%y cd Befzédekben való tusakodást ne kövessék i mellynek semmi hafzna nintsen, és a' Hallgatókat elfordítja. — így Rom. 14.- 1 — 13 — 15* i. 2. r. Kor. 1: 10. 13. i .Tim. 1 .* 4 — 7. Tit.g: 9. Fii. 2: 1—4—2. Tim. 2; 14. 15. 23.

6) Typika .Predikátziókat sem kell írni, a’ mellyekben azO Testamentomi dolgokból mint

74 A’ Pvedikát%ió’ Matériájáról*

%