Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

BÉVEZET ÉS.

67

vagy levő Predikállás módját kurkáfzfzuk, es tudjuk} akkor a’ magunk Nemzetebeliről ne fe- lejtkezzünk-el , és ha az azok közt éJt neveze- tessebb Tanítókat örökítjük az által, hogy őket emlegetjük} a’ magunk Tudóssabb Tanítóiról ne hallgassunk} sőt ha egyébkent nem lehet, legelább rebégő nyelvel tegyünk Vallást arról, hogy ők Ekessenfzólló Tanítók voltak hajdanában a’ Magyar Ekklésiában.

A’ mi a’ tíomiléúkdt illeti: annak rendes, és Tudományos formában való tanítása nem volt a’ Magyar Reformáta Oskolákban közönséges parantsolattal régen bevive: mivel a’ fzegéuy- ség miatt kevés Tanítókat lehetett tartam főbb Oskoláinkban is , azonban a’ tanítani való Tudomány sok volt, — és ezen kivul a’ ’Sidó Régiség, Typika, és Polemika ’s a’ t. mindég elébb való Tudomány volt nálunk a’ Homilé- tikánál, jóllehet ennek helyes esméreténél fog- va tudhatunk tsak jól prédikálni, a’ mi pedig fő foglalatossága a’ mi Prédikátorainknak. E’ valósággal hát nagy hiba volt, hogy a' mi legfőbb a’ Prédikátori Hivatalban , azzal gondoltak Eleink legkevesebbet. Hanem tsak ugyan voltak olly jó Oskolai Tanítók, a’ kik különös órákon tanították a’ Homilétikát: mint, azt Fő- tifzt. Szathmári István Debretzeni, és Őri Filep Gábor , Pataki Professor Urak tselekedték : hanem mint egy húfz efztendeje, hogy a’ Debretzeni Reformátum Collegium bőlts Igazgatói, a’ 'Tudományok tanítása formáját megváltoz tatván, a’ Homilétikát-is, mint rendes Tudományt taníttatják. A’ Tífza mellyéki Fő Tifz- teleti’í Superintendentia pedig különös Profes- sort-is vitt a’ Homilétika tanítására, — a’ ki egyfzersmind az Ekklésia’ Prédikátora is lévén, példákban is mutatja, hogy miképpen kell jó Predikátziókat kéfzíteni, és azokat jól el is mondani. Miolta pedig a’ Pápai Reformáta Oskola a’ maga régi hamvaiból feleleveníttetvén Colle« giummá formálódott} azolta itt-is a’Homilétika,

E 2