Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

BÉVEZET ÉS. 67 vagy levő Predikállás módját kurkáfzfzuk, es tudjuk} akkor a’ magunk Nemzetebeliről ne fe- lejtkezzünk-el , és ha az azok közt éJt neveze- tessebb Tanítókat örökítjük az által, hogy őket emlegetjük} a’ magunk Tudóssabb Tanítóiról ne hallgassunk} sőt ha egyébkent nem lehet, legelább rebégő nyelvel tegyünk Vallást arról, hogy ők Ekessenfzólló Tanítók voltak hajda­nában a’ Magyar Ekklésiában. A’ mi a’ tíomiléúkdt illeti: annak rendes, és Tudományos formában való tanítása nem volt a’ Magyar Reformáta Oskolákban közönséges parantsolattal régen bevive: mivel a’ fzegéuy- ség miatt kevés Tanítókat lehetett tartam főbb Oskoláinkban is , azonban a’ tanítani való Tu­domány sok volt, — és ezen kivul a’ ’Sidó Ré­giség, Typika, és Polemika ’s a’ t. mindég elébb való Tudomány volt nálunk a’ Homilé- tikánál, jóllehet ennek helyes esméreténél fog- va tudhatunk tsak jól prédikálni, a’ mi pedig fő foglalatossága a’ mi Prédikátorainknak. E’ valósággal hát nagy hiba volt, hogy a' mi leg­főbb a’ Prédikátori Hivatalban , azzal gondol­tak Eleink legkevesebbet. Hanem tsak ugyan voltak olly jó Oskolai Tanítók, a’ kik különös órákon tanították a’ Homilétikát: mint, azt Fő- tifzt. Szathmári István Debretzeni, és Őri Filep Gábor , Pataki Professor Urak tselekedték : ha­nem mint egy húfz efztendeje, hogy a’ Debre­tzeni Reformátum Collegium bőlts Igazgatói, a’ 'Tudományok tanítása formáját megváltoz tatván, a’ Homilétikát-is, mint rendes Tudo­mányt taníttatják. A’ Tífza mellyéki Fő Tifz- teleti’í Superintendentia pedig különös Profes- sort-is vitt a’ Homilétika tanítására, — a’ ki egyfzersmind az Ekklésia’ Prédikátora is lévén, példákban is mutatja, hogy miképpen kell jó Predikátziókat kéfzíteni, és azokat jól el is mon­dani. Miolta pedig a’ Pápai Reformáta Oskola a’ maga régi hamvaiból feleleveníttetvén Colle« giummá formálódott} azolta itt-is a’Homilétika, E 2

Next

/
Thumbnails
Contents