Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

BÉVEZETÉS.

37

nem tefzi jóvá az embert , — a’ ki a’ Világnak úgy néki adta magát, hogy a’ templom- ban-is tsak ott van a’ fzíve, a’ hol az ö hintse, és onnan kijővén nem követi azt, a’ mit, mint igazat, ott a’ feje’ ráútésével-is helybenhagyott. Az illyen emberek , a’ magok’ kebelekben keressék a’ hibát, nem a’Predikátziókban. — Nem a’ Törvényben van a’ hiba, ha sok rofzfz ember van a’ társaságban, hanem azokban , a’ kik azt meg nem tartják : így nem a’ Predikátzió- ban van az ok, hogy az sok emberre nézve gyümöltstelen , hanem a’ ki azt bé nem vefzi, a’ mi abban előadatik.

II. De más réfzröl a’ Predikútziókban-is kell annak okát keresni, hogy azok sikeretlenek a’ hallgatókra nézve. Mert:

1) Vagy úgy vágynak azok közül némel- lyek kéfzítve , hogy tsupán tsak az elmét világosítják, de a’ fzívet éppen .nem indítják. Ekkor nem tsuda , ha az elme látja ugyan , hogy mi a’ jó •, de az akarat nem határozza-meg magát annak végben-vitelére : mert ö a' dolgot tsak helybenhagyta , de nem indíttatott-meg. Az illyen Predikátzió által Tudóssá tétettetlietik a’ hallgató, de jó emberre nem, a’ mi volna pedig a’ fó Tzél.

Vagy úgy vágynak kéfzítve a’ Prediká- tziók, hogy tsak a’ fzívet indítják, az elmét pedig nem világosítják. Ekkor tsak reá befzél- lik az embert valamire , és hajlik-is arra ; de nem fundamentomos meggyőződésből: a’ melly- ből a’leizfz, hogy ebben a’fzempillantásban fellobban ugyan a’ fzív, de a’ következendőben már elalfzik annak tüze, és a’templomban míg a’ reábefzéllés tart, igaz mind, a’ mit hall, de azon kivűl arról elfelejtkezik.

2) Sok Tanítók Filosófusi hangon és módon fzeretnek prédikálni. De vallyon azt a’ Fi- losóílát, mellyet a’Tanítói annak mesterfzavai- val egygvütt maga sok efztendőkig tanúlván, nehezen értett-meg, vagy meg sem értett’, meg-