Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

BEVEZETÉS.

35

megtanul fi sara \ — némellyik tsak azokat a’Pre- dikátziókat mondja minden megjobbitás nélkül , mellyeket már az előtt sok efztendőkkel elmondott; — sok pedig magától nem-is fzo- kott Predikátziókat kéfzítni, hanem Öfzvefzedi a’ másét , azt forgatja-le, meg sem gondolván, hogy a’ mit hafzonnal ellehetett mondani a’ tudós LJniversitások templomában , az egyátaljá- ban nem épületes az ő hallgatóira nézve.

O Utoljára, annak fő oka, bogy rofzfzak a’ Predikátziók abban van , hogy az Oskolákban a’ Predikátzió) kéfzítésnek módját vagy nem tanították, vagy nem jól tanították: innen a’ Predikátzió kéfzítéséról nem lévén jó megfogása némelly Tanítónak, nem tsuda, ha rofzfz Predikátziót kéfzít. — Annyiban okok itt az Oskolai Tanítók, hogy megelégefznek azzal, ha egéfz efztendőn által egy kétPredikátziót Írnak az ő tanítványaik , azt is pedig úgy, hogy ők azokat meg nem jobbítják. Magok sem írnak Predikátziót, bogy az mustra lenne tanítványaik előtt: igy tehát nem tsuda, ba a’ rofzfz tanitás, és a’ nem gyakorlás miatt, hozzá nem fzokhat- tak az Ifjak a’ jó Predikátzió kéfzítéséhez.

XII. §.

Kitol lehet jó Prédikátorit várniP

Attól a’ Lelki Tanítótól lehet jó Predikátziót várni, a’ ki eleitől fogva hozzá fzoktatta magát a’ princípiumból folyó, tifzta, világos gondolkodáshoz, — a’ ki az időre, helyre és alkalmatosságra fzemessen tud vigyázni , — a’ kinek a’ Kerefztyén Vallásról fundamentomos esmérete van, a’ ki tudja, hogy miben van a' hallgatóknak fogyatkozása, és miképpen kell azt kipótolni — a’ ki pallérozott Ízlésű és jó fzivű ’s erköltsű ember, — a’ ki hifzi , és érzi. azt a’ mit tanít, — és az által maga indittatik- meg előfzfzör, — a’ ki úgy tud befzéllni, hogy