Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
A' Predikátzió megtanulásáról. *93 nem lefz’ unalmas a’ Tanítónak a’ Prediká- tziójában való igazságoknak sokfzori elöhozá- sa , annyival inkább, mivel ollyanok előtt mondja azt el a’ Templomban , a’ kik azt meg nem hallották. — Attól pedig, hogy a’ Tanító elakad, tsak akkor felhet, mikor nem jól tanúl- ta-meg a’ Predikátzióját, és mikor tsak a’ fzó- kat, nem pedig a’ dolgot, és ezt-is nem az ő öfzveköttetésében, hanem tsak darabonként ta- núlta-meg. Ha tehát valaki okosan megtanulta a’ Predikátzióját, az nem félhet, és az actiójá- ban , hangjában, ízeméinek ’s kezeinek járásában, az illendő elevenséget, es az ö belső in- dúlatinak kijelentését alkalmatossabban követheti : mivel ekkor tökélletes bátorsággal, es magához való bizakodással bir a’ lélek. CXXXIII. §. A' Predikátzió könyv nélkül való megtanulásának segítő e/z közei. Minthogy nehéz dolog a’ könyv nélkt'if való tanulás , kivált azoknak a’ kiknek egy heten sokat kell predikállni: tehát kötelessége a’ Ho- milétikának annak könnyebbé való tételére segítő efzközöket adni. Hlyének ezek: 1) Az egéfz Predikátziót Dispositióban rövideden rajzolja-le magának a’ Tanító, hogy egy tekintettel az Egéfzet láthassa. 2) A’ Predikátzióját olly jól kéfzítse-el , hogy maga gyönyörködjön abban. 3) Fel fzóval tamilja a’ Predikátziótmert a’ nyelv ez által’ gyakoroltatik a’ fzóknak tifz- tán, és folytában való kimondásában. — Ezen kiviil, a’ sokfzor megujjított hangra reá fzo- kik a’ fül, és azzal egygyütt a’ fzó könnyebben megmarad. — Az elmondás közben sem akad igy olly hamar el az ember, ha mindjárt valami zörrenés esik-is a’ Predikátzió alatt; és az actió-is ezt kívánja , rnelly, lm tsak a’ Tem
