Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

lgfi

A' Predikátzó Stíluráról.

ment ugyan ki a’ Tanítónak, de a’ fz ívéből éppen nem fzármazott. Bizonyítja ezt a' Kristus, az Apostolok, és a’ legelső Kerefztyén Tanítók’ példája, kik egygytígyu Stílussal, de buzgó fzívból befzéllvén, megnyertek a’ Hallgat«'ik’ fzíveiket. — Nevezetes volt ebben a’ tekintetben az elmúlt fzázadban Gt/lert-is i a’ ki mikor az ó Erkóltsi Letzkéit tette, jóllehet semmi Actióval és Orátori meghajoló tzifrasággal nem élt , minthogy külömben-is egefzsegtelen és rofzfz hangt] ember volt; mindazáltal sírva jöt- tek-ki az Ó fanítványi a’ Letzkéjéról: minthogy az ó Tanítójok, a’ ki nékik fzívekre befzellt , a’ maga tulajdon fzívéból mondott mindeneket. — Nii%ts-is vifzfza tettfzóbb dolog, mint azokat az igazságokat hideg vérrel adni elöl , mel- lyek az Isten’ ditsósségére, és a’Hallgatók’ boldogságára tzéloznak. E’ fzerént igyekezni kell a’ Tanítónak, hogy Ó az Isten’ ditsösségét , és a‘ Hallgatói’ boldogságát akarja minden módon munkálódni. — Tsak az a’ Tanító tud pedig fzívból béfzéllni:

1) A’ki a’ Vallásnak, és Igazságnak barátja. Innen n’ ki a’ Kerefztyén Vallásról, Sá- kramentomokról, Keref'ztyéni Isteni tifzteletról, alatsonyan ért, nem lefzfz az soha fzívból Tanító Kerefztyén Prédikátor.

2) Szörfzál hasogató kérdésekról nem lehet fzívból fzármazott jó Predikátziót tenni ; mivel n’ minek a’ fzívre kell menni, annak a’ fzívból kell jönni, nem a’ fzemlélódésból. Azért hát tsak Vallás’ és Erkóltsi Tudományról kell predikállni, a’ melly oktat, jobbít, biztat és vigafztal.

3) Olly Tanítókat kell követni a’kik Fzívból befzéllnek. Illyen volt a’ Jdrus , Ján. 17. Pál. Tsel. 20: is —38- Rorr. 5, 3, p. RéTzekben. Illyen volt Peter Apostol-is. Illyenek Less , Spalding, Rehm és sok helyen Zoliikojfer.