Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
17Ö A' PredikátAó Stílusáról. es kifejezések , a’ tárgynak mineműségehez legyenek alkalmaztatva. Minthogy pedig a’ Vallás a’ legfelségesebb tárgyakat foglalja magában , és a’ Prédikátor ezen felséges tárgyakat tefzi matériájáéi az Ö tanításának: látni való, hogy olly fzókkal és kifejezésekkel keli élni a’ Tanítónak, mellyek ezen felséges tárgyhoz illendők. innen megtilt a’ Homilétika mindenfele nemtelen, jádzi és alatsony kifejezéseket és fzókat. Nem fzabad tehát élni a’ Prédikátornak holmi: 1) Nevettséges és komédiás kifejezésekkel: p. o.*í\z Isten Özön - Viz által kiöblítette a’ Világot, és a’ maga képére teremtetteknek fejét jól megfzappanozta. 2) Tsömört okozó leírásokkal : p. o. Ha bélpoklosokat, és más ’Sidó nyavalyákat elevenen leírna. 3) A’ Nép közt fzokásban lévő illetlen kifejezésekkel, alatsony példa befzédekkel : p.o. Léh-hntó — potom, — bakatellaság, — bezzeg, — ofztán, — póltz, — a’ sánta kutyát hamar elérik. 4) Tsúfólodó és motskolódó fzókkal-, p.o. ha valaki a’ Hallgatóit, bolondoknak, fzama- raknak , ’s a’ t. titulálná. 5) %ílletlen és fzokatlan hasonlításokkal, allegóriákkal: p. o. Jer. 23: 2g. verséből i 1 let- lgn volna illy allegóriát tsinálni : Isten : üss a’ te törvényednek pöröljével a’ mi fzívünknek ülőjére , és vettesd fel a' te Igédnek puska-porával a’ mi höfziklához hasonló kemény fzí- veinket? Ebből az okból nem kell mind azokkal az allegórlás kifejezésekkel is élni, mellyek a' ßibliaban vágynak. Azok abban az időben éppen nem voltak illetlenek: ma pedig azok előtt a' kik a' régi dolgokat nem, tudják, azok. p. o. ’Solt. 22 : 13, 17. Énekek Éneke 4:1, 2, 3 4, 7, »,2, 3,4? P* így mikor Dávid az Istent Pá/zto <ak nevezi, fzep hasonlítás volt az a’ ’Sidók között: mert a’ Páfztor -nagy tekin-
