Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

I

BEVEZETÉS.

De feltefzem, hogy volnának jó Könyveink : úgy de melly sok ember van, a’ ki nem tud olvasni? — Továbbá, melly kevés embernek van kedve az olvasáshoz ? — Melly kevés ember tud a’ felett elmélkedhi, a’ mit olvasott? — melly sok Nehézségek adják elő magokat a’ könyvekben, mellyeket sem az olvasó, sem a’ néma , és magokat magyarázni nem tudó betűk einem tudnak igazítni ? Ezek mellett, melly sokfelé való vonattatása van az embernek? ha hát tsak két órát fordíthat valaki Vasárnap arra , hogy olvafson} vallyon igy megy e’ többre, vagy úgy, ha azon két órán edgy Tanítót hallgat, a’ ki arra elkéfzült, a’ mit tanít? — Nem igaz-é, hogy a’ Tanító hangja, befzéde , fzép előadása, Katedrában való maga kelleme tes viselete, mélyebben bényom valamit a’ fzív- be, mint a’ tsupa betűk, és néma sorok? Akár- melly jók legyenek hát a’ Könyvek, de soha azok a’ Tanítói Rendet fzükségtelenné nem tefzik.

A’ mi pedig az Oskolában zalo' jó elkefzítéset illeti a gyermeke ,nek : tudni való, hogy akármeíly fzorgalm-ttofság mellett sem olly tökélletes a’ mi gyermekkori oktattatásunk a’ Vallásban, és jó erköltsökben, hogy azzal egéfz életünkben, minden további tanítás nélkül megérhetnénk. Mert gyermek korunkban nem voltunk mi arra alkalmatosok, hogy a' Vallásbeli Igazságokról való tanításokat illendően megfoghattuk volna. De nem-is fordíthattunk elég időt , és fzorgal- matofságot a’ Vallás tanulására gyermek korunkban, és ha forditottunk-is , más valamit tanulni , más azt megtanulni, — sok embereknek pedig fzerentséjek sem volt gyermek korokban tanulni. Utoljára az-is igaz, hogy sok rofzfz Tanítók lévén, azoktól nem tanulhattuk meg világosan a’ mi fzükséges lett volna, mivel azt magok sem tudták: fzükség tehát, hogy gondoskodjon a’ Társaság a’ mi nagyobbkori tanitatásunkról-is,— a’ melly jobb móddal nem

B