Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

mondana ollyat a’ Kezdőbefzédben , a’ mi tulajdonképpen magába a’ Predikátzióba tartozna.— Ebből az okból esett-meg utoljára, az a’ hiba a’ régi Predikátziókban, hogy azoknak Fő Pro- positiót nem a’ Textusból, hanem a’ Kezdőbe- fzédből vettek, p. o. Egy valaki tanítani akart a’ Nainbeli Özvegyről, és Kezdóbefzedól felvette 2 Sám. 14: 7. Kiakarják oltani a’ kis Jzikratskát melly nékem maradt volt, — és ebből illy Fő Propositio lett: A’ Nainbeli Özvegynek megmaradóit fzikrátskája. A’ réfzek ezek lettek : 1) A’

fzikráról magáról. 2) megmutatjuk, hogy miképpen maradt-meg ez a’ fzikra ? és miképpen fuvatott-fel.

158 Ai Predikdtzió Formájáról.

CIX. §.

C) Az AltalmenésrÓl (Transitio) Mit hívunk áltál- menésnek. — Hányféle az?

A’ Predikátzióban Altalmenésnek nevezzük azt, mikor a’ Predikátziónak külömbbkülömbb- féle nagyobb, és kissebb réfzei, némelly alkalmatos fzótskák, vagy Sententiák által öfzve köttetnek. — Ez kétféle: vagy, mikor a’ Kez- dőbefzédről megyünk által a’ Fő ,Propositióra és a’ Textusra, — vagy, mikor az Értekezésben (Tractatio) lévő egjrgyik Réfzről megyünk által a’ másikra.

1) A’ mi az elsőt illeti: A’ Kezdőbefzéd’ végén fzükség minden Predikátzióban a’Textus elmondása után, vagy előtte kijelenteni; hogy tnitsoda matériáról fog a’ Prédikátor tanítni, és azt ahoz kell ragafztani. Ftz az öfzve ragasztás igen könnyű móddal megesik, ha hogy a’ Kezdőbefzéd jól ki van válafztva ; mert ekkor a’ FŐ Propositióra való által menés terméfzeti, és minden erőltetés nélkül való lefzfz.

Mind azáltal segíthet itt a'Prédikátor magán illy formán.