Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

A' Predikátzió Fönn áj író1.

maság (Proportio) és Egység (Unitas) legyen. Mert a’ hol illy előre való Rajzolat nints, ott hamar megesik , hogy egyik Réfze a’ Prediká- tziónak sokkal kissebb , vagy sokkal nagyobb rnint a’ másik \ pedig melly tsunya a’ kis házon a’ nagy ajtó , és nagy ablakok, — és a’ három ölnyi Szélességhez negyven ölnyi hofzfzúságot toldani. — De még Egység se lefzfz a’ Prediká- tzióban előre való Rajzolat nélkül ; az az, a‘ kiilömbbkülőmbbféle gondolatok nem állnak olly fzoros öfzveköttetésben egymással, hogy azok mind egy bizonyos Tárgyra egyenessen vitethetnének. — Utóljára, könnyebb a’ Predi- kátziót-is megtanulni, ha már a’ fejében van a’ Tanítónak valamelly előre való Rajzolatja az Egéjznek: mert igy semmit el nem hágy, — mindent a’ maga helyén mond , és a’ külömbö- zö dolgokat öfzve nem zavarja ^ — de a’ Hallgatókra nézve-is jó ez: mert az emlékeztető tehetséget a' Rend legjobban segítvén hafzno- san hallgat, r Kor. 14: 7, 8.

A’ Predikátzió Rajzolatjára nézve ezeket jegyezzük-meg: úgymint

1) Legyen az rövid, világos, ’s az égé- ízet magában fzoríttó.

a) Minden abban a’ Predikátzió Fő Pro- positiójára vitettessék, az az, a’nem o'lly fzéle- sen kiterjedő gondolatok azzal egéfzen öfzve illyenek, és attól mint egy fügjenek.

3) Nem kell mind azt a’ Rajzolatban le- irni, a’ mi az elmélkedésbeli neki tüzesülésünkben élőnkben ötlött.

4) A’ más Predikátzióját fzórúl fzóra elmondani, vagy lefordítni nem fzabad , hanem annak tsak Dispositióját kell kivenni, és azt kell kidolgozni.

5) A’ más Predikátziójából tsak akkor kell a’ Dlspositiót kivenni, mikor már magunk a’- P' edikátzió. Matériájáról gondolkodtunk, és gondolatinkat Dispositióba leírtuk.