Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

I

Textusaival való bánásról eló adtunk ; azok ugyan illyenek a’ különös alkalmatosságokra kéfzítendő Predikátziókra-is: mindazáltal, mivel a’ külömbbkülömbbféle esetekre , különös, és* azokhoz alkalmaztatott Predikátziókat kell kéfzítni; és az-is igaz, hogy az illy külömbb- fele esetekben mondandó Predikátziókat legnehezebb kéfzíteni, kivált az ifjabbaknak ; mind azért, mert sokfzor igen kevés idő engedödik a’ gondolkodásra; mind azért, mert ezek ritkábban jőnek-elő, és azért, a’ tapafztalás bizonyítása fzerént, a’gyakorlott Tanítók-is a’ Textus’ és matéria’ kiválafztásában igen könnyen elhibázzák a’ dolgot: fzükség hogy a’ Tanító a’ közönséges regulákon kívül, némelly különös regulákra-is figyelmezzen , az illy alkalmatosságokban , hogy az Innepi, Halotti 'és más alkalmatosságokra irt Predikátzióli, annál jobb móddal kéfzíttessenek-el.

/. TZ IKK ELY.

Innepi Predikátzióli.

LXIX. §.

Minden Innepi Predikátziora tartozó ktizúnse'ges regulák.

Közönségessen az Tnnepi Predikátziók’ ké- fzfttésében ezekre kell figyelmezni :

1) "Minden Innepi Predikátziónak , olly Matériája legyen , mellyből a’ Hallgatók által- láthassák , hogy mitsoda nevezetes dolognak emlékezetére űlik-meg a’ KereTztyének azt az Innepet. Erre kötelezi a’ Lelki Tanítót:

1. Az Ekklésiai rendelés, és eleitől fogva való fzokás.

2. A’ Kerefztyén Gyülekezet’ Kívánsága; melly azokon az Innepeken az alkalmatossághoz illő Predikátziókat akar hallani.

Textusával való bánásról. 117