Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238
— GG — Mindjárt eloszlunk már kiki nyugvó helyére, és álomba merülve magunk felől semmit se fogunk tudni; ’s bizonytalan, nem fog e valaki közzűlünk örökre álomba merülni ? — Oh kegyeseknek őrizőjel a’ ki oltalmazol nappal és a' setét éjjel; őtózz- meg a' haláltól, más egyébb szomorú történettől; virasz-fel te benned és szerencsés életünkben való Örömmel, hogy a* napnak felköltő óráját is néked jó atyánk ! szentelhessük ’s áldozhassuk; a’ napnak egész folyását pedig lelkünk idvességére, magunk’ és mások’hasznára fordíthassuk, a’ te ke- gyelmességedből óh mi urunk Istenünk! Amen. Kegyes Uraság’ ’s Aszszonyság’ hétköznap Heggel! Könyörgése. Istenem! mennyi sok boldogok ’s szerencsétlenek, gazdagok és szegények, földes uraságok, királyok és alattok valók buzgólkodnak most e’ reggelen előtted ; és ezek a’ különböző rangú emberek, egyeránt a’ te igazgatásod alatt vágynak, azoknak mind szerencsés , mind kedvetlen történeteik, bölcsességedtől függenek. Óh melly sokan sírnak e’ reggelen; hány ezeren csak minden-
