Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238
— 62 tatni, gyötrettctni nem engedtél; hajlékun* kát jaj szóval bé nem töltötted; gonosz emberek' szándékától, gyilkolástól, tűztél, földindulástól, másféle szerencsétlenségtől kegyelmesen megoltalmaztál; hogy mind személyünk egyen-egyen, mind a’ mivel bírunk a' te atyáskodásod alatt bá- torságos helyen megmaradtak; és e’ jelenvaló reggelen semmi szomorú történet nem keserített-meg; sőt házi Isteni tiszteletünket közháládatossággal mutatjuk-be Isteni szent Felségednek. Dicsőíttessél és magasztaltassál áldott Isten, hogy hajlékunkat öröm ’s háládatos- ság templomává szentelhetjük; könyörgésünket közakarattal az egekre hozzád emelhetjük. Óh boldog háznép a* miénk 1 a’ hol mennyei gondos gazda, nagy neved’ tisztelete hangzik. Te vagy házi és párosi életünknek virágoztatója, és a’ jó gyermekek, kiket nekünk áldásul adtál, a' mi asztalunk körűi mint illatos olaj-veszszők a’mi szívünknek reményjei, tanulják esmérni, tisztelni és szeretni jóltévő attyokat, jó teremtő. Istenem! egy féreg is azon ösztön után »négyen, mellyet testecskéjébe nyomtál. Mi is igen szívesen kérünk, hogy e’ reánk világosodott napon is légyen szent lelked velünk, hogy az oktalan testek megne szé- gyeníttsenek; midőn okosságunk, sőt lel- kednek egyik kinyomott mássával dicsekedve bírunk; ne engedj hogy állaliságra ve-
