Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

Estvéli Könyörgés.

Bűnösökön könyörülő szent Úristen ! mint igen nagy bűnös, de mint gyermeked, úgy borúlok-le megtörődött lélekkel, fájdalmas szívvel előtted, az én Uram Jézus Krisztusnak nevében , a’ ki öröktől fogva kívánt a’ bűnösökön segíteni; — kész vólt Istenségét elhagyni, a’ dicső ül t lelkek’ világából, e’ világ’ gonosz gyermekei közzé leszállási, magát a’ legsanyarúbb életre, minden irtóztató szeny védésekre, ’s gyalázatos kínos halálra feláldozni, hogy a’ kárhozat és halál alá rekesztetett gonoszokat megtarthassa; — még is a’ háládatlan világ se az ő földi életében, se e’mi időnkben nem be- csülte-meg jóságát; — nem igyekszünk mi se megköszönni érettünk elkövetett nagy kínszenyvedéseit, nyomorúságait, ’s borzasztó halálát.

Oh igaz ítéletű Szent Úr Isten ! ha már az én bűneimet, és a’ legnagyobb gonoszlévőknek bűneiket is szent fiad’ kebeléből kikérted; ne engedjed hogy azoknak büntetését fejemre viszsza vonjam! Elégségeseke könnyeim, kedvesek e könyörgéseim, alamizsnáim, és jócselekedeteim ? — vagy

pe— 44 —