Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238
40 — magad jobbján dicsősséggel, örök boldogsággal Ámen. ^uiiiiíu Tü§áiBSürAi?ií Estvéli Könyörgés. Égnek, főidnek, ’s minden világoknak egyet- len-egyUrok, örökös birtokosok Úr Jézus Krisztus! a’ te Istenségedtől lelkesítetve omlok-le előtted a’ porig, és térd fő hajtva hódolok imádandó nagy nevednek ; — mert ámbár földig lealacsonyított a’ bódult világ, és bár még ma is sokan kétségbe hozzák Istenségedet; de én nem csak egy felette nagy — rendkívül való férjfiúnak , hanem emberi személyedben , minden Szentek felett való Szentnek ; az angyalok’ dicső seregei felett való amaz Angyalnak, igaz Istennek hiszlek és hirdetlek. Oh csudáknak csudája! egy szamár’hátán ülő , a' világi hatalmasságoktól lenézette- telt, üldözőbe vétetett bujdosó, hogy nyerhetne Iiosánát, olly király i, sőt Isteni tiszteletet, kitől nem csak térd ’s fő hajtva kérik az égnek és földnek áldását, hanem zöld agak, virágok és önn ruháik elődbe való terítéssel reménykednek, hogy légy segítségül ő nékiek. Lásd-meg a’ világ’ bolondságát, az erkölcsöknek bódultságát. A* te min-
