Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

tünket nem tettük mértékletességünk által a'' halár és a’ sír’ gyászos prédájává.

Óh irgalmas és kegyelmes Isten! én is szomorúan esmérem-el, hogy szent törvényed ellen viszsza éltem áldásiddal. Uram! ne engedjed hogy ezentúl valaha, magam okozzak bűneim miatt nyughatat- lanságot, fájdalmat lelkemnek, és kínzó nyavalyát testemnek; sőt segélj, hogy a"felesleg való gyönyörűségeket ’s örömöket mérsékeljem! egyszerre szeretném én többnyire kivenni ez életben a’ mi jó, édes a* kívánságnak; és az után kell annak keserű ízét fájlalnom.

Ne hagyd ezt elfelejtenem Istenem! hanem téríts a’ te törvényed szerint való fedhetetlen élés módjára, hogy se a’ világ megne ítéljen , se lelkem’ esmérete ne vádolhasson ; se a' te imádandó tiszta természeted, mellynek hasonlatosságára engemet is alkottál, rút bűnnel ne undokítsam ; sőt mindég azokban foglalatoskodjak, mellyek szépek, jók és tisztességesek a’ te szemeid előtt.

E’ mai napnak folyásában is őriztesd velem , szentséges képednek mássát azon mocskoktól, mellyek által elfajulnék az Isteni ábrázattól; szent lelked légyen segítségül és őrző-angyalom Ámen,

— 35 —

3 *