Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

9 —

jad hitemet, hogy úgy éljek a’mint Te, és az örök dicsősséget azon útmutatásod szerént elérhessem , mellyre példát hagytál.

Mindjárt setétség fedezi-el földünk színét, nevedbe csendes nyugalomra lehajtom bágyjadt fejemet; vigyázz felettem Uram, őrizz és oltalmazz! még veséim is intsenek éjjel, hogy a’ kísértetek5 próbáji siralmas kárhozatba ne hozzanak. Virrasz-fel a’ holnapi napra is, hogy legelőször is a’ néked tartozó háládó áldozatot, igaz bűneim’ bá- natjával az égre felemelhessem; azután a" Szent vendégséghez, mellyet az én Jézusom szeretetének jeléül a' hív lelkeknek készít, minden készületeket megtehessek, és az örök idvességre elpecsételtessek Amen.

'*•) Kegyes elmélkedés•

M egbíztatva vagyok már az éggel, Idvességgel, örök dicsősséggel;

Jézus viszsza-nyerte az életet,

A’ bűnösnek kegyelmet hirdetett.

Uj ég, ’s új föld jelenik általa,

Felderűi a’ kegyelem’ hajnala;

A’ megtérők nyernek idvességet,

Isten előtt kívánt kedvességet.

A’ pogáoy Istenek lehajtattak,

Az,ég’ kórmányjáról eloszlattak;

Oltárjaik szőrattattak széjjel,

Templom jókat fedi örök éjjel.

Az