Fejér György: A politikai forradalmak okai : Néhány észrevételekkel (Buda, 1850) - 10.220

40

menyünk alapja maga a felséges cs. kir. Austriaí ház nagy lelküsége, melly boles II. Leopoldban tűnt ki leginkább. Ennek egyik unokája (Felséges ifjú királyunk Ferencz József'?) látván, hogy volt, de nincsen többé országunk, se koronás királyunk, se nemzeti közbenjárónk (Nádorunk), nincs tulajdon alkotmányszerünk, se országgyűlésünk, se kormányunk, se törvényünk stb. vérrel szerzett idósedési joggal birt földünk, mintha a vad Törököktől elda- raboltatva; nemzetünk hamisan vádoltattva, mintha elakart volna a f. Austriai háztól a Sanctio Pragmatica ellenére szakadni; rágalmaztattva, hogy a régi Feudalismust, aristocratismust, vagy korteskedést akarná önhaszonból ismét behozni, stb. kis- sebbittetve mintha a társ, vagy egyesült népek anyanyelvét valaha eltiltotta, vagy elnyomta volna; s mi legfájdalmasb: hire, neve gonoszul bepisz- koltattva: die Magyaro-manen, Rebeller, Alt-Conservative stb. gondolandja 0: sok a mi sok; és fejére tévén szent koronánkat moudja: nemzet megtartója akarok lenni: Éljen a magyar nemzet! Reményünk fó oka a gondviselés: egyszer már a csupa nem gondoltam volna a Török háború, Poroszországi mozgalom és a Belgiumi pártütés menté meg nemzetünket vég veszedelmétől. Bízunk: Él még a magyarok Istene!