Fejér György: A politikai forradalmak okai : Néhány észrevételekkel (Buda, 1850) - 10.220
33 téssel felkapott ismét, és bánságában megerősite- tett; az ürömittos horváthok többrül többre dúlnak, fúlnak a magyarok ellen, és Jellachich bán cs. k. fő- herczeg János közbejárását is hiúsítván, cs. kir. népekkel és gyülevész csordájával becsap Zala és Somogy vármeg kbe; ragadoz, porzsol, pusztít jó királyunk nevében, pénzével és fegyverével. Cs.kir. főlierczeg nádorunk István, kötelessége szerint a veszélyt hárítani siet; Jellachich bánnal összejövetelt követel; meg sem halgattatik; a zaj, baj, Veszprémig és Sz.-Fejérvárig gát nélkül hullámzik. Más részről pedig a ráczok, török szerbekkel összeesküdve , égetik, ölik a magyarokat Bánátban ugyan azon név és szili alatt; ennél sziv-faggatóbb fájdalma, és elkeserítése a magyar nemzetnek nem lehetett. Csuda e tehát, hogy illy nagy botrányok, félelmek, és elkeseredésektől meglepetve, fölböszülve, elbó- ditatva azon fegyvert, mellyet a törvény belső bátorsága érzetére engedett meg, maga védelmére fordítani kénytelenittetett ?! készek voltak ők mindazonáltalkibékülni; de elleneiknek máskép tetszett: megtörni, megbuktatni a magyarokat! Még se bódultak vala annyira el, ha Franczia, Olasz, Német országokban, még Ausztria, Cseh, Galliczia tartományokban is, a mozgalom, pártoskodás, elé- gületlenség, mintegy divatba nem jött volna; a vélemények korszellemmé nem egyesültek volna: hogy a jogok egyenlítése, a visszaélések, túlzások szüntetése tovább halaszthatatlan. A demagógok is emis- sáriusokat, izgatókat küldözgettek reájok; a kor-^ mánytól meg keserűre epe, atűzre olaj folyton folyt; az ország commissariusok, edictumok, pátensekkel, a még el nem töröltetett constitutio, és törvény ellenére, izgattatott; a jó ötödik Ferdinand király cs. k. ministereinek tanácsai, és magános sugallatok között habozott; kérve kéretve, hogy jönne a há- borkodóknak békét, az országgyűlésnek véget paran3
