Fejér György: A politikai forradalmak okai : Néhány észrevételekkel (Buda, 1850) - 10.220

29

szerint rendén.igazgatni? „Quis Graecus regeret lati- nis, Latinos Graecis moribus Dec. S. Stephani Libr. í. cap. 8. §. 8. Az accisek, stemplek s több effélék, épen szájok ínyükre nincsenek; mondják bár die dummen Ochsen. Ezek keserűjét megizlelték I. Leopold alatt. Lásd Metamorphosis Hungáriáé sub Leo- poldo. M. S. Törvényes királyokért, kik szeretnek, veszedelmében, mintMaria Teréziáért, kinek országa szétdarabolandó vala, egy lélekkel felkiáltanak: „Moriamur pro Rege nostro,“ és vetekedve rohannak a fegyverre; a csak nem mindenható Napoleon Bonaparte kisértésének, hogy álljanak el Ferencz császárért véróket ontani, ó majd szabaddá teszi országokat; mellynek se németek, se spanyolok, se olaszok, se svveitzok ellen nem álhattak, ellenállott ingatlanul a magyar; illy nemzet szakadási, vagy pártoskodó szellemű nem lehet, ha bár veszett neve keltessék is némelly gonoszoktól.

Ellenben igen tud boszonkodni mind azok ellen, kik az ő isteneit, szentségeit, ereklyéit, kivált háládatlanul, meegíórtóztetik; illyenek ellen pattog, felzudul akár ki légyen ó bár, résznyire féltékenységből : terretur minimo vulturis stridore columba. Jelesen , leginkább három boszontja ótet 1) a nagy erkülcsteleni botrány; 2) a súlyos kárvallás félelme; 3) az igazságtalan szenvedés. Az elsőre nézve megütközik, a másodikra káromkodik, a harmadikra elnémul; mi a szív legérdeklóbb fájdalmának jele, és boszu forralás. Illyen elegy a magyar, iIlyen is marad, ha csak az Isten más agyagporhól nem alkotja.

Itt tehát csak azt nyomozhatni: vagyon-e a magyar nemzetnek illy nagy botránkoztatása? Van, mi tagadás benne i jelesen: az ünnepies esküszegés az éló Isten, Szentháromság, szűz Mária és minden szentek tanuknak hívása alatt a magyar nemzet szabadságának, jogainak, és szokásinak fentartásai félté-