Fejér György: A politikai forradalmak okai : Néhány észrevételekkel (Buda, 1850) - 10.220

17

vesztesége a nemzetnek, polgári szabadságának, önállásának, alkotmányának és nyelvének elnyomatása; határinak eldaraboltatása: ezeket semmi más szabadság vagy egyenlőség ki nem pótolhatja; a sérelem elfeléjth eteden, a seb behegedhetetlen marad , a vagy nem nyögi-e mai napiglan Irlandia lény ügöztetését, Lengyelország elfelejtette e feldara- boltasát ? legkeserüebben érzi, ha szerfeletti adóság, vagy kényhatalom alatt is sinlödik stb. Illyen volt pedig a Francziaország sorsa. Csuda e ha elragadtatott? — !

4) Hasonló bájoló ereje van a példának, kivált a feltűnőnek; ki fog az akar mi szón: verba movent, exempla trahunt; ha nem látta volna Brittaniában, hogy’ üttetett le II. Károly feje, Francziaország király gyilkosságra; ha az Éjszak-Amerikai egyesült statusok állapotja szemeibe nem tűnt volna, respu- blicára nem ragadtatott volna. Illy elragadtatásai egészen a nemzetnek beszámithatatlanok.

5) Távol se a religio vagy papság szakadott el

az állodalmi főhatalomtól, hanem leghivebb barátjának , legszorosabb frigyesének, legerősebb támá- szának cl nem ismertetvén, attól, mint némely praetendens rugattatott el.—A tudomány, philosophia nem bujálkodott Francziaországhan, a legfon- tosbbaknak mint az állodalmi philosophia (Staatsphi- losophie) tanitó széke és doctora nem volt. — Az ifiak nemű bitang képzelményeket az ellenpárt könyvtárából, haji báji Panphfletekből, és giz gaz hírlapokból kénytelenitetek szerzeni; ha a tudományok, iskolák csak úgy állottak volna a kormány hanyagságából, mint Németországban, soha a fran- czia forradalom ki nem tört vagy nem dühödött volna annyira. A kormány hibáját az egész nemzetre igazsággal nem rdvhatni. ,

, „Vielleicht lassen sich sogar in der Geschichte der französischen Revolution einige Momente zur

2