Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192

— 572 —

lomban, és így mintegy holtak semmi növekedést, és fogyatkozást nem szenvedők, mindég állandók, változ- hatatlanok; halottak, és még is halhatatlanok, mivel a’ templomban szentül megtartatnak. Az igy egész miveit világ előtt esmeretes, ’s egyszersmind állandó semmi változás alá nem vetett nyelv, illik a’ világszerte elterjedt, és a’ hitnek ugyanazon tudományában, ’s az igazgatás rendében az alapitó Isten akaratja, és Ígérete szerént világ végezetéig halhatatlanul megmaradandó Egyházhoz. Az egy, és állandó nyelv által világ végéig, minden nemzeteket a’ honi nyelvek külömbsége ellent nem állván, a’ hit egységében és állandóságában egybekapcsoló Isten ujja van itt; a’ maga Egyházának olly szent meghajthatatlanságot ajándékozott Isten ujja van itt, melly által megerősittetvén, nem enged a’ körüllöt- te csörtető újdonságok barátinak, hanem a’ századok hosszas gyakorlata által szentesitett nyelvhez ragaszkodván, hiven megőrzi a’ hitnek letett kincsét, melly néki meghagyatott. —

Illik valóban a’ mü religionk titkai méltóságához, hogy nem közönséges, és a’ pajzánságoknak kitett nyelven, hanem annálfogva is szent, ’s hogy nem népszerű, a’ maga méltósága által tiszteletet szerző nyelven tartatnak az isteni tiszteletek, és igy az alazatosságnak eredeti lelke, és azon szavak megtartatnak, mellveket az Egyház az Apostolok Fejedelmének, ’s az ő tanitványi- nak, és következőinek szájából merített. így éreztek a’ Párisban öszvegyült Franczia Püspökök, midőn bizonyos Burdigalai Hittudós Yoisin Jó’sefnek franczia nyelvre fordított miséskönvvét bírálata alá vévén azt 1661-ben 7-dik januariusban rosszalták, és VII. Sándor romai pápához irt levelökben könyörögtek, hogy a’ maga hatal- mánálfogva ezen fordításnak használatát tiltsa meg, »hogy“ úgy „mondanak" a’ régiség tiszteletén kívül