Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192

tik. A’ tóth nyelv oily 6ok szóejtésekre (dialect) szakadozott, hogy meghatározni nem lehetne, hogy mely* lyik azok közül az anya és ősi nyelv. Ha a’ magvar nyelv mivelésében, mint mondatik, úgy haladnak mint most, rövid időn az öregek meg nem fogják érteni a’ honi nyelvet, lgv minden nyelv csaknem minden században, néha minden nemzedékben valamelly változást szenved. Ezt a’ nemzeteknek mind tudományos mind kereskedési közlekedése teszi, az ellenséges béütések, az időkorok változása, a’ családok átköltözése, a’ gvar- matok béhozatala, a’ nemzetnek a’ tudományokban, és művészetekben való haladása, új találmányok, és hasonlók. Ki adadályozza meg ezeket? ki irigyli a’ miveltsé- get, sőt inkább nem örvend azon? Vagy talán minden változása után a’ nyelvnek, mindég újra kell fordítani a’ szertartásokat? Minden bizonnval! Mert ha a’ Miséket a’ honi, ’s a’ nép előtt kedves, és használt nyelven kell tartani, a’ fordításnak érthető, és azon idők használt nyelvén kell történni, külömben a’ régi szokatlan nyelv sokaknak izetlen, és bárdolatlannak fog tetszeni, ’s azokat az isteni tiszteletek gyakorlatától el fogja vonni, sőt a’ régi nyelv az új nemzedék által másképp értetvén a’ tévelygéseknek fog utat készíteni. De minden új, és megjobbitott fordítás alkalmával a’ tévelygések béhozatalának ugyanazon veszedelmei fognak visszajöni, mellyek az első fordításnál voltak, sőt a’ mint könnyen lehet gyanítani, ezen veszélyek mindég nevekednek, mert egy vagy több század múlva alig lehet némelly férfiakat az egész nemzetben találni, kik a’ Miséből kizárt latán nyelvet tökéletesen esmernék, nem hasonlatainak tehát öszve a’ latán forrással, hanem a’ fordításokból fordítások lesznek, nem nyilvános veszedelme nélkül a’ hamis értelmeknek a’ vallásba való behozatalának.

— 568 —