Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192
— 547 illv Protestansi elvek szerént gondolkozik, és ítél, a1 külső jelek, mellyek a’ belső alázatosságot nyilvánítják, unalmára vannak, mivel az ő értelmét kárhoztatják, azért midőn azokat kárhoztatni nem tudja, azt állítja, hogy hibáznak a’ kegyes szívnek belső mozdulatai, a’ niellyekkel az Istent kell tisztelni. Kérjük a’ Protestánsokat, a’ kik az illy balitéle- tek hozására olly készek, és azokat talán nem tulajdon lelkiesmeretök, és meggyőződésekből hozzák fel, hanem, mivel másokat hallottak igy Ítélni; kérjük őket, hogy lépjenek bé a’ mii templomainkba, midőn a’ papok az isteni dolgokkal foglalkoznak, és letévén minden rosz- szul Ítélés’ viszketegségél, gondolják meg mit cselekesz- nek a’ Katolikusok midőn a’ misében felemeltetik a’ Krisztus’ teste, és vére, midőn áldás adatik a’ szentséggel, lássák, miként hullanak térdre, verik mellyei- ket, és szemeiket most a1 földre szegezik, majd a’ szentséghez irányozzák, és az égbe emelik fel ; gondolják meg a’ Protestánsok, melly szemérmes, és szomorú arccza! járulnak a’ katolikusok a’ gyóntatószékhez, ’s inilly derülttel térnek vissza , hogy járulnak a’ szent asztalhoz, és ha az ők elméjük nincs elhomályosodva a’ rosszul Ítélés, kigúnyolás’ előre feltett szándékától, ha szivök a’ kegyesség’ minden érzetét el nem vesztette, valóban nem fogják mondani, hogy a’ mindennapi szertartások hijábavalósulnak, gépiséget hoznak be , a’ lelket megtoinpitják, hanem önkénytelenül valameily tisztelet fogja őket meglepni, és nem lépnek arra a’ vakmerőségre, hogy a’ nép egész öszvegyülé- sét kétszínűséggel vádolják. (Értetődik hogy a’ jó Katolikusokról szólok, kiknek nem kicsin száma van azok között különösön, kik, a’ Krisztus mondása szerént evangyelizáltatnak — a’ szegények evangyelizáltatnak — és nem hivatkozom azokra, kik felvilágosodottaknak a* \
