Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192

525 —

§. 44. Világosság ? és sötétség. Szabadság, és szolgaság.

Bátorság, és veszedelem.

Láttuk , hogy a’ Protestánsoknál olly egyvelege- sen szabad a’ Szentirás olvasása, hogy abból, kiki magának hitágozati kivonatot készíthet ; hogy az írás magyarázata mindenkinek felfogása, és szivének kívánságai szerént meghagyassék, hogy ezen magyarázat, nem ügyelvén a’ hit szabályára, megvetvén minden tekintélyt, egyedül az emberi okosság használatával tétetni engedtessék, és onnan oda jutottak, hogy meghatároz- tatott, hogy mindeneket nem kell hinni, hanem némely ágozatai a’ hitnek alaposok, mások nem alaposok , és a’ Szentirás magyarázása, az ágozatoknak az Irásbóli kifejezése, elfogadása , vagy megvetése szabadságának gyakorlata használtatván, az kívántatik : hogy a’ vallást az emberi okosság elvei szerént mindég lehet , és kell tökéletesitni.

Felettébbvaló az, mennyire dicsekedtek a’ Protestánsok ezen magoknak vívott szabadsággal, és szabadon mondják, és Írják, hogy nálok a’ déli napfénv- nél tisztább világosság van, mig nálunk Katolikusoknál, a’ kik az okosságot nem is használjuk, sem nem haladunk, hanem a’ régi ágozatokhoz ragaszkodunk, merő vakság, és örök sötétség uralkodik. — Azt mondják továbbá, hogy nállck az embernek illő szabadsága van az embernek a1 gondolkozásra, érzésre, haladásra , midőn raü Katolikusok a’ tekintély járma által megterhel- tetvén, a’ hit szabálya lánczaival megszorittatva, az Egyház határozatai , és mondatai által, mint lánczokkal megköttetve, okos emberhez nem illő szolgaságban nyögünk, rnellvben nékünk semmi gondolkozásra való