Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192

— 456 —

igazulást szármoztatott; Kálvin olly szigorú volt a’ Szent Háromságról való tudomány körül, hogy bizonyos Ser- vetust, ki ezen titokról rosszul vélekedett, elevenen megégettette. A’ Reformatio szerzői tehát úgy tartották, hogy azokat felmenlhetetlenül hinni kell, mellyek most né- melly követőiktől úgy adatnak elő, mint a’ hitre szükségtelenek. Ezeket csak például hozom fel néked, több illyeneket hozhatnék fel. —

Mit gondolsz ? honnan foly a’ vallástételnek ez a1 helyekre, és időkre nézve való külömbsége ? Azon Pro- testánsi főczikkelyből: hogy egyedül a’ Szentirás, kizárván a’ hagyományt, kizárván az Egyház tekintéljét szabálya a’ hitnek; hogy ezen Szentirást magyarázni mindenkinek joga van, annálfogva hogy kiki maga biró a’ kérdéses dolgokban, kiki azon joggal, mellyel Luther, és Kálvin éltek, kereshet, és találhat a’ Szentirásban hitágozatokat.

A’ Szentirás bár szent, csak irás, és nein szó. Néma, nem szól, nem határoz, a’ kérdésekre nem felel, hanem, akár jobb, akar bal, akár közép részre magya- ráztassék, hallgat. Ki mit akar, akár természetesen, akár erőszakos csavarással, abból huzza le. Minden eretnekek, kik közül némellyek a’ legbolondabbakat lanitot- ták, a’ Szentirasban kerestek menedéket. Észrevette ezt bizonyos Verenfels Sámuel, ki a’ Szentirásról ezt mondotta: Hic liber est, in quo quaerit sua Dogmata quisque ; Inveniet pariter Dogmata quisque sua.

E’ könyv az, mellyben mindnyájan rendre hitök- nek Ágazatit keresik, ’s kiki felleli benne magáét.

Használta a’ Szentirást Luther, és Kálvin, ’s mind a’ kettő ellen használták a’ Katolikusok, és mindenik a’ maga hitágozatait abban kereste, ’s mindenik abban találta fel. Élnek vele a’ mái Protestánsok, és mivel azt hiszik; hogy jobban ismerik a’ nyelvét, szóllásmodját,