Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192
— 451 — nek kezdetének idejét, és felállításának szerzőjét meg lehet nevezni. Fdsök voltak a’ Yaldensesek, kik világos kitételekkel megtámadták a’ búcsúkat, és ez történt, midőn már több mint tizenegy esztendők századjában fenállott az Egyház, és a’ búcsuk mind adattak, mind elfogadtattak. — A’ búcsúról szóló katolíka tudomány tehát régi, és apostoli tudomány, és annálfogva igaz ; a’ búcsuk erejét, és hasznát tagadó tudomány pedig új , későbbi, annálfogva hibás, az Apostoli tudománytól eltávozó, és hamis. — * §. 38. Ä1 Visszaélésekről. Luthernek a’ Katolika Egyháztóli elszakadásra való alkalom a’ visszaélések voltak, mellyeket a’ búcsuk engedése alkalmával elkövettetni veit. Rágalmazta ő ezen visszaéléseket, mindazonáltal ezt cselekedvén, nem vólt neki szándéka a’ Katolika Egyházat elhagy- lai, de a’ mint a’ felhevülésben történni szokott, úgy történt. Midőn az ember a’ más hibáját akarja megigazitani, könnyen ki kél a’ tévelygőnek vélt ellen, az iránt gyúlőlséget forral, és már akkor csupa hibákat lát benne. Így Luther először a’ visszaélések ellen menydörgött, felhevíílésében a’ Katolika Egyház ellen, mellyben ezen visszaéléseket elkövettetni vélte, kőit ki, végre annak ellenségévé lett, és ekkor semmit sem látott abban, csak visszaéléseket • és hogy eltörölje a’ visszaéléseket, eltörölte a’ gyakorlatot; azaz : nehogy visszaélések történjenek a’ búcsuk engedésében, kihirdetésében, és részesítésében, magokat a’ búcsúkat eltörölte. Őtet a’ búcsuk megtámadásában ugyanazon ingerültséggel követte Kálvin, Luthert, és Kálvint követik az Ágostai és Helvecziai vallásuak. Hogy te ezen tárgyról mind a’ visszaélésekről, mellyek a’ Katolika Egyháznak szemérevettetnek helyesen ítélhess, tudnod kell, mi a’ visz- szaélés. A’ visszaélés, helytelen szokás. Akkor követtetik el a’ visz- szaélés, ha valaki azon dologgal, mellyel a’ maga hasznára tartozna élni, nem úgy él, hogy azon czélra, és csak azon czélra törekedjen, mellyért élnie kellene. így a’ kenyér, és minden eledel arra való, hogy inegerösittessék az ember szive, azaz : hogy az ember életét,
